A megfelelő szemléletmód aranyat ér

A világban nemcsak veszélyek leselkednek ránk, hanem csodálatos – és meglepően egyszerű – erőforrások is vannak a kezünkben. Ha az állandósult stresszállapotot sikerül megszüntetni, akkor immunrendszerünk működése is visszatérhet a rendes kerékvágásba.

Kelly McGonigal amerikai egészségpszichológus ír arról, hogy ha egy megpróbáltatást jelentő helyzetre nem fenyegetésként tekintünk, hanem kihívásként, illetve tanulási, fejlődési lehetőségként, akkor a stressz energiájából erőforrást kovácsolhatunk, megváltoztathatjuk a stresszválasz biológiai mintázatát, illetve elkerülhetjük tartós fennmaradását. A gondolkodási beállítódás testi folyamatainkra gyakorolt hatása idegrendszeri szinten is tetten érhető: a hipotalamusz működését ugyanis többek között agyunk elemző része, az agykéreg is szabályozza, így az agykéregnek beleszólása lehet abba is, hogy mit tekintünk stresszforrásnak, és mit nem.

A pszichológusok átkeretezésnek hívják, amikor a szemléletmódunk megváltoztatásával teszünk elviselhetőbbé egy nagy feszültségű helyzetet. Amikor az élet valóban nagy nehézségeket hoz elénk, elsőre túl nagy kihívásnak tűnhet átállítani a gondolkodásunkat, de nem lehetetlen. Az egyéni értékrendünkből, hiedelemkészletünkből kell kiindulnunk, hogy mi az a csavar a hozzáállásunkban, ami segít megbarátkozni a körülményekkel. Azok például, akiknek súlyos betegséggel küzd egy hozzátartozójuk, jobban viselhetik a helyzetet, ha hálát tudnak érezni minden egyes napért, amit még szerettükkel tölthetnek –, vagyis nem azt nézik, milyen kevés van hátra, hanem azt, hogy megint jutott egy darabka az életből, egy-egy közös óra együtt. Nem arról van szó, hogy egy megrendítő helyzetben el kell nyomni a fájdalmunkat, sőt nagyon fontos érezni, ami bennünk van –, ám ha a nehéz érzések mellett létre tudunk hozni pozitív érzéseket, az segít megakadályozni a stresszállapot állandósulását. A pozitív érzések létrehozásának első lépése a szempontváltás és előnytalálás: észrevenni az adott élethelyzetben legalább egyetlenegy pozitívumot vagy lehetőséget.

Egyedül nem megy…

Ha nehézségeink támadnak, ösztönösen elpanaszoljuk a bajunkat egy barátunknak vagy családtagunknak. Nagyon helyes, tegyünk is így! Annak, hogy jobb másokkal megosztani a terheket, mint egyedül cipelni őket, biológiai alapja is van: társas együttlétek során vagy ha megöleljük egymást, egy újabb hormon, oxitocin termelődik. Az oxitocin ugyanakkor stresszhelyzetben is kiválasztódik – egyrészt neki köszönhető azon indíttatás, hogy vigaszt keressünk a szeretteinknél, másrészt jótékony hatással van a szív- és érrendszerünkre stressz során, valamint gyulladáscsökkentő is. Minél több a feltöltő emberi együttlét, annál több az oxitocin, és annál több védelmet nyújt számunkra – biológiai szinten is – a stresszes időszakokban.

Az új tudományos eredmények gyakorta azt erősítik meg, amit a régi bölcsességek is sugalltak: hogy hasznos meglátni a rosszban a jót, és hogy „mindig kell egy barát”. Most már mindezek mellé furcsa nevű agyi területeket és hormonokat is kapcsolhatunk, de a legjobban bevált receptek továbbra is a legrégebbiek.

Szabó Elvira