Nem kell mindenre időt szorítani

Lékai-Kiss Ramónát átformálta az anyaság

Lékai-Kiss Ramóna életében olyan örömteli események történtek az elmúlt másfél-két évben, amik azt sugallják: révbe ért. Miután sorozatsztárként, majd műsorvezetőként is megcsillogtatta tehetségét, hátrébb vonult a rivaldafénytől, és ideje nagy részét családjának, kisfiának és férjének szenteli. Vajon mekkora váltás volt ez az életében, és hiányzik-e neki a pörgés? Többek között erről kérdeztük őt.

Irigylésre méltó karriert mondhatsz magadénak. Ez inkább fokozatos építkezés volt, vagy akadtak közben hullámok?

Úgy érzem, hogy egyenesen haladtam előre a számomra kijelölt úton. A különböző életszakaszaimnak megvolt a maga csúcsa: a Barátok közt-ben való szereplés annak a korszaknak a legkiemelkedőbb sikere volt, és ennek köszönhetően kipróbálhattam magam más területeken, például színházban és műsorvezetőként is. Élő show-műsorokat is vezettem, ami újabb nagy felívelés volt a karrieremben.

Nem azért haladtam előre, és haladok ma is, mert nem tudok megelégedni –, sőt mindig őszintén méltányoltam azt, ahova elértem. Az ember azonban egész életében tanul, és kihívásokat talál, amik motiválják. Az elmúlt másfél-két évben a családalapítással ismét elérkeztem oda, ahova szerettem volna, egy újabb életszakaszba.

Milyen volt az átállás a médiából az anyaságba?

Nagyon gördülékenyen ment. Már régóta vágytam arra, hogy anyává váljak, ráadásul úgy, hogy a korábbi kötelezettségeimet lezárva az anyaságnak szentelhessem magam. Ezt maradéktalanul sikerült megvalósítani. Élvezem az anyai lét szabadságát, és magam is meglepődöm azon, amikor egy-egy barátunk visszajelzi, hogy az otthonunk a béke szigete.

Mostanra eltelt annyi idő Noé születése óta, hogy visszaszivárogtam egy kicsit a munkába, a médiába, de sokkal kevesebbet vállalok. Távolról sem dolgozom annyit, mint huszonévesen, amikor akár napi tizennyolc óra is volt egy munkanapom. Akkor annak volt ott a helye és ideje, most pedig a családomé a főszerep. A munka is fontos, hiszen ettől kerek a történet, de áthelyeződtek a prioritások.

Amikor hátrébb léptél a nyilvánosságtól, volt benned félelem, hogy elfelejt a közönség?

Ezúttal nem. Évekkel azelőtt előfordult, hogy szívesen más vizekre eveztem volna, mint amikben éppen szerepeltem, de nem mertem meglépni, mert tartottam attól, hogy a publikum nem fogadja pozitívan. 17 évesen kerültem a Barátok közt-be, lényegében ott nőttem fel, és valószínűleg ott szívtam magamba valamelyest ezt a félelmet.

A kisfiam születésekor viszont teljesen mentes maradtam ettől. Amint megtudtam, hogy ő a pocakomban van, a szó jó értelmében kifordult a sarkaiból a világ. Kikristályosodott bennem, hogy mi fontos az életben, és nemcsak olyan téren, hogy mostantól a család az első, hanem olyan téren is, hogy a szakmai életemben vagy az emberi kapcsolataimban mi számít igazán. Régen előfordult, hogy napokig aggódtam amiatt, hogy ha netán nem tudok elmenni XY születésnapi bulijára, akkor meg fog sértődni. Az ehhez hasonló dolgok egy csapásra semmivé váltak, és tisztán láttam, hogy ha XY emiatt megsértődik, akkor jobb is, ha többet egyetlen szülinapi bulijára se megyek el, mert nem egy nyelvet beszélünk.

Mintha az anyaság segített volna abban, hogy arra szánj időt, ami igazán fontos…

Valóban hajlamos voltam arra, hogy túlvállaljam magam, ami a megfelelési vágyból eredt. Ez nem csak a munkámra volt érvényes, hanem az élet minden területére: igyekeztem időt találni arra, hogy még a harmincadik ismerőssel is megigyak egy kávét vagy teát, de rájöttem, hogy erre semmi szükség. Ha két olyan ember van az életemben, akivel ha leülök teázni, igazán feltölt, az sokkal többet ér, mint húsz másik ember, akivel meg sem érdemeljük egymás idejét.

Előbb született meg a kisfiatok, mint hogy összeházasodtatok. Miért alakult így a sorrend?

Máté, a párom a megismerkedésünk után nem sokkal megkérte a kezem. Átgondoltuk, hogy egy év múlva esküvő, és utána belevágunk a babaprojektbe. Máté erre azt mondta, hogy ő nem szeretne ennyit várni azzal, hogy gyermekünk szülessen, és abban maradtunk, hogy akkor előbb következzen a családalapítás. Abban, hogy így döntöttünk, az is szerepet játszott, hogy olyan lakodalmat szerettünk volna, amin bulizunk egy nagyot, de úgy éreztük, hogy ha addigra már várandós lennék, akkor ezt nem lehetne kivitelezni. Úgy gondoltuk – és gondoljuk ma is –, hogy nem a papírtól leszünk család, hanem a gyermekünkkel. Így történt, hogy az esküvőnkön már a féléves Noé is velünk volt.

A házasságkötés hozott változást a kapcsolatotokban?

Nem. Talán csak annyi a hozadéka, hogy van abban valami bizsergető érzés, hogy a férjemként mutathatom be Mátét, ő pedig azt mondja nekem, hogy „kis feleségem”.

Egy pillanatig sem volt számomra kérdés, hogy Mátéval el tudom képzelni a jövőmet és azt, hogy családot alapítsunk. Volt korábban olyan párkapcsolatom, amiben felmerült a házasság gondolata, de akkor nem éreztem azt a bizonyosságot, mint most. Gyakran gondolok arra, hogy életem két legjobb ajándéka a két Lékai fiú így, együtt. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek nálunk viták, a koronavírus-járvány miatti otthonmaradás időszaka minket is megviselt, és előfordult ajtócsapkodás.

Hogyan szoktátok rendezni a vitákat?

Noé születése előtt voltak temperamentumosabb vitáink, azóta fegyelmezettebben rendezzük őket. Máté higgadtabb, én tűzről pattantabb vagyok. Megesik, hogy úgy összeveszünk, hogy egy ideig nem szólunk egymáshoz, aztán a következő pillanatban már együtt nevetünk az egészen.

Mire figyelsz a családod egészsége érdekében?

Habár húsimádók vagyunk és szeretjük a hagyományos magyar konyhát, ügyelek arra, hogy sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasszunk, és rendszeresen tartunk húsmentes napokat. Ősszel C- és D-vitamint szedünk, hogy szinten tartsuk a szervezetünk vitaminraktárait, ezenkívül Aloe Vera italt fogyasztunk azokban az időszakokban, amikor nagyobb a terhelés, vagy úgy érezzük, bujkál bennünk valamilyen betegség.

Használsz gyógynövényeket?

Saját gyógynövény-keveréket készítek magamnak cickafarkból, orvosi medveszőlő levélből és csalánból, amit kúraszerűen fogyasztok. Korábban többszörös nyaki sérvvel küzdöttem, és már mindent kipróbáltam, amit az orvosok javasoltak, hogy enyhítsem a fájdalmat – jellemzően nem természetes szereket –, amikor valaki elmagyarázta nekem, hogy nem azért fáj, mert a gerincem az ellenségem, hanem pont azért, mert a szervezetem nem szeretne átengedni mindent, főleg nem a mesterséges anyagokat. Azt javasolta az illető, hogy próbáljam ki a gyógynövényeket, és be fogja engedni őket a szervezetem. Akkor már egy hónapja szenvedtem a fájdalomtól, és azt követően, hogy elkezdtem a gyógynövénykúrát, három nap alatt elmúlt a fájdalom. Azóta is ezt a keveréket fogyasztom, amikor úgy érzem, gyulladás van a szervezetemben: másfél héten keresztül mindennap elkészítek belőle egy literrel, mellé pedig körülbelül két liter vizet meg is iszom. Természetesen ha valamilyen komolyabb testi tünetem támad, én is orvoshoz fordulok, és mindenkinek ezt javaslom, de tisztában vagyok azzal, hogy ez a három gyógynövény jót tesz a testemnek.

Ismert emberként plusz felelősség van rajtad, hiszen a családodat is figyelem övezi. Mit osztasz meg a családi életedből a nyilvánossággal, és mi az, amit semmiképp sem?

Intim, bensőséges pillanatokat nem teszek közszemlére. A közösségi médiában azokat a fotókat osztom meg, amiről úgy érzem, hogy azt egy családi albumba is szívesen beragasztanám. Igaz, előfordul, hogy napi tíz ilyen momentum is akad, és abból egyet teszek ki a közösségi oldalamra.

A közelmúltban családi körben is szerepeltem a médiában: megkeresett minket az Észbontók című tévés vetélkedő, ráadásul azt szerették volna, hogy Mátéval ne egy csapatban játsszunk, mint házaspár, hanem egymás ellen. Ebből adódott az ötlet, hogy legyen tesós párbaj: elhívtam a húgomat, Máté pedig az öccsét. Nagyon élveztük a forgatást, egy picit olyan volt számunkra, mint egy családi nap, és itt már a figyelem nemcsak nekem szólt, hanem mindannyiunknak.

(Forrás: Dr. Chen Patika magazin, 2020/21. ősz-tél)